
Magyarn szlva
llok tagbaszakadt lmpm alatt,
hangulatfnynl letisztult csend
dermed arcomra, aligha frdk
aranyfggnyben,amint lesem
kopog szemmel a teliholdat – megint
kstem;estjn forog a vilg,
szkbe pillant,ha feltekintek,
de nem ltom,mi lleknek oly
szent,lgies koronjt,mely - tudom -
virgporknt tndkl a stt felhk
mgtt,s embert nemz emberek fltt;
egyszeren csak llok,s nzem a rzst
hazug aurjt;nem lpek odbb,mr
nem rdekel hamisks jsugara,
alszom inkbb bren az „igazak”
lmt;legalbb jl esik, mert
lepelbe hunyt laza knyelemmel
virrad gy a figyelem – a tmeg sem
fl,mitl riadna,tmeg vagyok n is,
halott ember,kinek java ily tvolbl
mg odahaza hl,s vrja,mint
eszmkbl kelt hamuvr,mikpp
vezrlem fel si fnyem – hogy
gyulladna meg az g,kilt enokbl
is neonjra - de ennyi nem elg,
hogy kizkkent lettel keljek tra;
falja fel a drtot,s vezessen
a holdba...!(kne egy kis ramsznet
magyarn szlva...)
|