Ha...

Ha az emberi akaratból indulok ki,

akkor léte hevében(hatások és

következmények kényszerében)

szükségszerű,hogy létezzen

valamilyen formában az akarat,

hiszen feltételeknek alávetett

lehetőségekből csemegézhet

„kedvére”...

Vagyis látszatra minden rendben,

szabad vagyok,mert dönthetek,

szándékomat a lét homályából

a látható létezés folyamatába

hívhatom.

Az már mellékes,hogy döntéseim

törzse létem mély bélyege,azaz

lelkembe ivódott egy olyan

létfolyamat,mely állandóéletre

hívást és választ eredményez.

Akár tetszik,akár nem,léteznem kell.

Minden pillanatban,így vagy úgy,

van bennem lét,hiszen

magam-szerűségét én nem

teremthettem...

Az én-nem én-nem nem én triász

(ld. Hegel)egészét egyben tartó

energia függő természete

osztatlan élményforrásként

jelen van,mert jelen kell lennie.

Hogy ki vagy mi programozta?

Senki és semmi!!!

Szerintem,a megnyilvánuló lét és

a meg nem nyilvánuló lét örökké égő

energiájából fakad minden.

Hogy hogyan?

Halhatatlan,létképességgel

rendelkező,függésben ható mozgása

eredményeként folytonos létezést

mutató létezés folytán.

(Ezt Nágárdzsuna Buddha tanait

magyarázó műveiben

függő keletkezésnek hívja.)

Úgy látszik,semmi sem lehet teljes.

Minden viszonylagos,hiszen "Önmaga"

mint független ellentételezése

a nem önmagának megszüntetné

a függés útján ható létezést,

 tehát "Önmagát" is,nem igaz?

Mivel örök(a nem lét és a

lét energiája maga az örökké

égő tűz,mely mértékre lobban

/ld. preszókratikusok/),örökké kell,

hogy létezzen. Az akarat a kellő

hatások tükrén felcsillanó fényszikrák

gyümölcsöző tánca,mely olykor

szabadnak látszik,pl. mint szellemi

törekvés.A látszatra szabad akarat

 függés által kordában tartott

 elmereakció,aktus,mely

 a független nem létező Létezés

szeretetének visszfénye csupán.

A Létezésnek nincs célja,mert van,

nincs terve,mert kész,s mégsem

abszolút,mert okoktól,céloktól,

tervektől,akaratoktól,hatásoktól,

aktusoktól függő létáramlat.

Mint ahogy az egocentrumok is

pusztán függésben szerveződő,

mértékeken átlendítő mozgások

egyfajta változásai,aspektusai.

Ezen aspektusok,ha komplex

viszonyrendszert hoznak létre,

látszólag túllépnek a rendszeren,

elérik azt a határt,ahol már rá lehet

látni,azaz arról,amit látni vél,

azt hiszi,azért látja,mert tőle

függetlenül létezik.

Így alakulhat ki annak a látszata,

hogy valakinek öntudata van...

Az ebből kifolyó felfedezések

révén pedig beveszi,hogy önakarattal

bírhat egy olyan világban,hol a

következő pillanat mindig ismeretlen,

a megragadás aktusa egy örökkön

függő folyamatban a független

létezők nem léte miatt kizárt,

a megragadás aktusából kibomló

emlékképek pedig elejétől fogva

torz külsőt mutatnak,majd a feledés

homályába vesznek...

Tehát a tulajdonképpeni pillanatot

nem lehet megismerni - megismerés

nélkül nincs akarat,ill. szellemi

törekvés(amid nincs ,abból nem

indulhatsz ki) - akkor

mit is akarsz – tulajdonképpen???