Kísértés

Olykor-olykor megérzem,anyaföldem méhéből

lét-rögök indái kúsznak  fel a  magasba,a

láthatatlan fellegek mögöttes fényébe,hogy ott

 megpihenvén belémszülje szerelmét,képeinek

legszebbikét.

Olykor-olykor dallamok nyomán fakadnak fel

teremtői "sebek",lüktető udvaruk hangtalan

ritmusán  kelnek életre csak  igazán

a szépek.

Olykor-olykor elcsendesülnek a terek,lépteim

helyén virágok sugallják - elment a világ,hogy

világom legyen minden, mi szerelmes belém,

s barátja a kísértésnek.