Trdre hullnak csontjaim,
lelkem,mint egy falat morzsa,
fekszik puhn,s figyeli szivrg knnyeit
a kavicsok kzt dereng fnyben;
hajnalig siratja magt,
mr kirajzoldik res tndklse,
de nem emeli fejt az gnek;
elfoly brndjain tpreng,
mint a pokol,forr magban,
sajt tzn,hol lngot fognak a remnyek,
aztn kihunynak egyszercsak
- fejvesztve elgnek.
|