
Reménynek
Hull csillaga a reménynek,
hol tiszta gyermekek
- szívükben édes bizalommal -
boldogabb időkről mesélnek;
hol az igazság ölében is
kihunynak sarjai,
erőtlen árnya bár a földet veri,
nyoma sincs az alvilági fénynek.
S mikor szürke világomat
föld alá temetem,
mikor felragyog a hajnal,
s tekintetem újult erővel
arcodra emelem,
bennem is feléled a remény;
a megtépett hűség dombjain
esőzik még a szerelem.
|