Elvagyok,köszi!

Elég egy kérdés,nem kell több,

elég azt kérdeznem,mi volt

az idő előtt.

Ha 'nem t'om'a válasz,akkor,

sajna,nem jár pont,de még a

helye sem.

Hogy miért nem?

Mert a kérdésben lévő voltból

arra következtetek – az „enyhén”

spekulatív úton történő levezetést

'mindjárt'-ra hagyva – hogy a volt

semmiképp nem lehetett -

egyszerűen ,mert nem volt még idő.

A volt nem nélkülözheti

az időhöz kötődést,mint ahogy

a van,a lesz,a nincs és a sincs sem,

tehát a helyes válasz így hangzik

egyetlen kérdésünkre:semmi sem volt.

Ebből indul ki most a 'mindjárt'-ot

múltjába ejtve figyelmet érdemlő

elmélkedésem.

Azonnal túllépve a 'Hogyan jön létre

a semmiből valami?' kérdésen,

de csak azért,hogy nem mondjak

magamnak ellent a 'csak egy

kérdés létezik'-et illetően,kijelentem,

hogy ez a semmi igenis valami,

s ennek értelmét már a görögök is

formába öntötték - így vagy úgy...

Pl.: a valami mindig is volt,

csak változott vagy változatlanul

létezett,folyton keletkezett és

pusztult – s ez fennáll a mára is,

sőt,”kb” örökké tart...

Ha a semmit és a valamit

logikai szempontból két olyan

szemléletbeli létnek veszem,

mely mindig van,s egymás nélkül

sosincs,akkor állandó levésük

egyre mutat: van alapja a létezésnek.

S e létezés,a létet s a levést magában

tudva, egyértelműen abszolút,teljes.

Nem is lehet más,mert nincs más

ezen a fennálló folyamaton kívül.

Ezért abszolút,azaz ezért is.

Ugyanis mindkettő külön dimenzió,

egymást kizárva tartják fenn örök

létüket,a valamiben fellelendő

semmi,mint mondjuk,az a valami,

mely nincs meg a valamiben,

elvont semmiként abszolutizálja

magát, mellyel a valami is

abszolutizálódik.

A semmi által fogom fel,

hogy hiányzik valami,azaz az

ellentéte,a valami, a valami

által látom meg,hogy

nincs meg benne valami,az

ellentéte,azaz a semmi.

A levésben épp lévő semmiben

feltámad tehát a valami

hiányérzete,a valamiben

pedig a semmitől való félelemé.

A semmi puszta lehetőség

a valamiben,mely önmagában

nem teljes,viszont a valamiben,

a megvalósulásban,a valóságban,

a létezésben abszolúte az.

Tehát mindkettő egymással

együttműködve tud abszolút

lenni,külön-külön nincsenek,

semmi sincs.