„A nem-létező nem létezik” bizonyítható,ha nem nyelvi szempontoknak vetjük alá,hanem tartalmi nézőpontból vizsgáljuk meg a kérdést. A nyelv nem mindig fedi a valóságot,ezért szempontjai, feltételei azon esetekre,mikor nem fedi,nem érvényesek,nincs létalapjuk.

Tehát mikor azt mondjuk,hogy a nem-létező nem létezik,azaz nincs,akkor a nyelv használata csupán arra vonatkozik,hogy mi a valóság. A valóság ebben az esetben:a nem-létező nem alany,hanem semmi,olyan hiány,mely nélkül nem lenne a létező. Tehát hiánya létezik azáltal,hogy minden létező. A hiányát csak a létező által lehet elgondolni,a nem-létező által nem.

A nem-létezőnek nincs esélye arra,hogy létrejöjjön,hiszen ha létezne,akkor a létező nem létezhetne. A hiány léte viszonylagos,mert nélküle nem lenne egyik sem. Viszont a hiányból sosem lesz nem-hiány,azaz a nem-létezőből sosem születhet meg a létező.

A lehetetlenségből nem lehet lehetőség,ha a világról mint „egészről”s a nem-világról mint „részről” beszélünk. Tehát itt a világ maga a létező,a nem-világ pedig a nem-létező.Amennyiben a világ egészként létezik,úgy részként is. Tudjuk,hogy egész léte határtalanul nagy,s rész léte határtalanul kicsi. Határtalanul nagy léte megegyezik a határtalanul kicsivel.

Itt a folytonos létezésről esik szó,melynek „se vége ,se hossza”. Nem méreteket ölt,hanem mértéket képez,mely által a létező mértékre változik,s teszi ezt a végtelenségig.Változásának nincs határa,akkor mikor a határtalanság megegyezik végtelenségével.

A végesség csupán a mérték látszata. S mivel a mérték a létezés során képződik,a végesség sem lehet másutt. Tehát nem tudunk másról tudományos értekezést folytatni,csak a létezőről. Ezért is mondja Parmenidész,hogy számunkra csak a létező létezik,a nem-létező nem. A nem-létező nincs,látszata a hiány,mely képletes űrként csakis a létezőben ütheti fel a fejét. Fogalma látszat,üres halmaz. A nem-létező a lehetetlenség kategóriáját erősíti,mert ha létezne,létével kitörölné a létező létét. Semmi sem létezne,így én sem.A nem-létező „léte” pusztán a látszatban derengő utalás arra,hogy nem lehet.

A nem-létezőt, mivel nincs, elgondolni sem lehet. Ami a lehetetlenségen belül van,azt lehetetlen elgondolni. A lehetetlenség semmilyen formában sem létezik,s ha nem létezik,akkor csak nem-létezőként nem létezhet,létezőként nem. Tehát a nem-létező egyes-egyedül a létező ellentételezése,mely nem lehet más,mint az ész terméke,azaz egyfajta létező.

Úgyhogy bármilyen kettősség merül is fel ,a szellem mozgásában,mozgatásával merül fel,hiszen a létező csak önmagában tudja elgondolni azt,hogy van,hogy kettősségként is létezik,s mivel végtelen,így az „önmagán túl” nem létezik. Illetve számára nem lehet,el sem gondolható,ki sem mondható. Egyszóval:ami nincs,az nincs...