Nem vagy...

Nyílna meg az anyaföld,
s venné időtlen méhébe
veszendő testem,
térne ott magához,
s újulna virágában
száműzött lelkem
- de nem vagy jelen...
Mégha ég alant kéklő bája
arcodnak arcomhoz is feszül,
végtelen kötelékét
vérembe oltja,
szürkébe hunyt várad
határon túli éneke leng
éji vásznán,
integet a sötét szérűn,
szeme zöldjét
ellenem fordítja
- nem vagy velem...
|