A telihold f�nyesen vil�g�tott a kis falu f�l�tt. Az utc�k kihaltak voltak, �m az egyiken egy alak s�t�lt, k�rvonalaib�l �t�lve f�rfi. Szemb�l egy kisebb alak j�tt, aki n� lehetett. A f�rfi meg�llt, de a m�sik nem. Az idegen elmosolyodott, sz�j�b�l kivillant hossz� szemfoga.

- T�k�letes!- suttogta, majd elindult. 

Mikor a l�ny els�t�lt mellette r�n�zett �s elmosolyodott. A fiatal l�ny is viszonozta a mosolyt, majd m�lyen egym�s szem�be n�zetek. A l�ny furcsa bizserg�st �rzett, �s k�zelebb l�pett a f�rfihoz.

-          Ki vagy te, csinos idegen?- �vel�d�tt.

-          �n vagyok az �r�k�let forr�sa.- suttogta, �s megcs�kolta a l�nyt.

-          �ruld el, mi a neved?

-          A nevem Alexander Gerard von Wallenstein. �s a te neved, sz�ps�gem?

-          Az eny�m Valeria Aurelia Mantegna.

Valeria a bemutatkoz�s alatt megn�zte Alexandert. Tetszett neki a magas, s�t�tsz�ke haj�, barna szem�, hat�rozottan csinos fiatalember. Alexandert valami furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba, amit m�g emberk�nt-�gy 300 �vvel ezel�tt-�rzett utolj�ra. Mi�ta v�mp�r lett, ezt nem �rzete. Azonnal tudta mi ez: szerelem. Valeria Aurelia nagyon csinos, v�r�sesbarna haj�, z�ld szem�, kedves mosoly� l�ny volt, aki azonnal leny�g�zte �s megbabon�zta. Alexander �hes volt, no meg szeretett volna m�r t�l lenni ezen az eg�szen, mert a l�ny jelenl�te vadul t�rt az �rz�keire. Most el�sz�r v�mp�rs�ga alatt fordult ez vele el�. A t�bbi �ldozat�t csak potenci�lis v�rforr�snak tekintette, �m Valeri�t akarta. �gy akarta, ahogy egy f�rfi akarhat egy n�t.

„Nem igaz!- gondolta d�h�sen- �gy viselkedek, mint egy szerelmes kamasz fi�!

-          Mi b�ntja, signor? Valami gond van?

-          Ne agg�djon, nincs semmi baj.- hangzott a higgadt v�lasz.

-          Meddig akarunk itt �csorogni?

-          Hov� akar menni? M�r minden l�lek alszik.

-          Sz�ll�st keresek. F�l �r�ja �rkeztem Sien�b�l. Tal�n m�g fel tudom verni a fogad�st.

-          Nem. Az m�r r�g ittasan h�zza a l�b�rt.

-          De att�l m�g megpr�b�lhatom. A feles�ge biztos nem r�szeg.

-          A feles�ge meg ugyan csak nem nyithat ajt�t.  T�d�gyullad�sa van, a v�g�t j�rja.

-          �rtem. H�t akkor nem tudom, mi lesz.

-          J�jj�n, t�ltse n�lam az �jszak�t.

-          K�sz�n�m, de nem akarok a terh�re lenni.

-          Ugyan! Nincs a terhemre. Meg rem�lem, nem akarja az utc�n t�lteni az �jszak�t. Vagy igen?

-          Term�szetesen nem, de zavarni sem akarok.

-          Ostobas�g! Na j�jj�n!

Azzal elindult. Valeria k�vette.

-          Itt lakik a faluban?

-          Nem. L�tja el�tt�nk azt a hegyet?

-          Igen.

-          Ott lakom. A kast�lyban a hegy tetej�n.

Valeria l�tta a b�szke tornyokat, melyek m�g�tt a hold vil�g�tott.

-          Sz�p kil�t�st lehet onnan a k�rnyez� t�jra.

-          Azt meghiszem!- mosolygott Alexander.

-          Maga ennek a falunak a gazd�ja?

-          Nem csak a falunak, hanem a k�rny�knek is. Ez a csal�dom birtoka, de f�lek, �n vagyok az utols� Wallenstein.

-          Nincs �r�k�se? Saj�t csal�dja?

-          Nem gondolja, hogy kicsit sokat k�rdez, signorina Mantegna?

-          Scusi, signor Wallenstein?(=eln�z�st)

-          Semmi baj!

T�z perces gyalogl�s ut�n egy hint� t�nt f�l el�tt�k.

-          Ez a hint�m. Hossz� lenne az �t f�lfel�, �s mindj�rt virrad, maga, pedig a mai �jszaka nem sokat aludt.

-          H�t az igaz. Aprop�! A tan�t� lak�s�t hol tal�lom?

-          A t�ren, ahol tal�lkoztunk, a templom mellett.

Besz�lltak a hint�ba, majd a f�rfi kiadta a parancsot:

-          Haza!

 A kocsi elindult. A hint�ban egyik�k sem sz�lt.

„Azt hiszem, ma �jjel m�r nem eszek, de se baj! Lesz m�g alkalom, de m�g mennyi!”- gondolta Alexander.

Fel�rtek a kast�lyhoz.  Valeri�t leseg�tette a f�rfi, majd a kocsis elvitte a hint�t, �s a lovakat.  A f�rfi bek�s�rte a l�nyt, aki el�mult a hatalmas el�csarnok m�ret�t�l, �s a feje felett f�gg� �vegb�l k�sz�lt csill�r m�ret�t�l.

-          Nagyon sz�p helyen lakik.- n�zett k�rbe.

A v�mp�r hanyagul k�rbe n�zett.

- Igen, ez a Wallenstein kast�ly a magam �s �seim sasf�szke. Ha h�bor� volt az el�deim beengedt�k a jobb�gyokat, am�g elm�lt a vesz�ly. Bocs�sson meg, de el� kell ker�tenem a n�csel�det, hogy el�k�sz�tse a szob�j�t. De addig is, k�rem, foglaljon helyet a szalonban, van egy kis sherrym, szolg�lja ki mag�t.  Erre parancsoljon!- udvariasan jobbra intett, ahol Valeria egy kis szob�t pillantott meg. Alexander lement a csarnok v�g�n l�v� l�pcs�n, s az el�tte megny�l� folyos� k�zep�n bekopogtatott egy ajt�n.

- �bredjen, Rosalie!- ki�ltotta.

- J�v�k, meiner junger Herr!- hangzott a v�lasz, s f�l perc m�lva egy fiatal n� �llt az ajt�ban.- Mit parancsol?

- Az els� emeleti, a falu fel� n�z� k�z�ps� szob�t hozza rendbe, �s �gyazzon meg!

- Igen, uram, parancs�ra! Fel�lt�z�m �s megteszem. Bocs�sson meg, de vend�g�nk van?

- Semmi k�ze hozz�! Mozogjon!

Ott hagyta a n�t, majd visszasietett Valeri�hoz.  A l�ny egy festm�nyt n�zett, mely a kandall� felett l�gott.

-          � az any�m.- hangzott Alexander hangja a h�ta m�g�l. Valeria ijedten fordult meg.

-          Az.. az �desanyja?- k�rdezte zavartan.

-          Igen. „Elb�v�l�” asszony volt.- morogta, �s elfordult a sz�ke haj�, k�k szem�, z�ld ruh�t visel� n� portr�j�t�l.

-          �gy �rzem, nem kedvelte az �desanyj�t.

-          J�l �rzi. R�helltem az any�m. Sz�vtelen volt, �s gonosz. A gyerekeivel soha nem t�r�d�tt.

-          �rtem.

-          Akar valamit enni? Vagy egy f�rd�? Mert sz�lhatok a csel�dnek.

-          Egy f�rd� j�l esne, azt hiszem, �s megk�sz�nn�m.

-          Sz�lok neki, hogy k�sz�tsen egyet.  Ivott sherryt?

-          Igen, �s nagyon finom volt, k�sz�n�m.

-          Nincs mit.

Alexander elment, s Valeria le�lt egy karossz�kbe, s gondolkodni kezdett vend�gl�t�j�r�l.

„Milyen kedves fick�. J�k�p�, gazdag, nagyon lovagias �s annyira… j�l n�z ki! �r�ln�k neki, ha j�ban lenn�k vele, b�r azt hiszem, kedvel. �n nagyon megkedveltem.”

Alexander visszat�rt, �s �gy sz�lt:

-          A szob�ja k�szen van, signorina.

-          K�sz�n�m.  Nem h�vna, Valeri�nak?

-          De, �r�mmel. �n, pedig sz�l�tson Alexandernek, rendben?

-          Igen.

-          Megmutatom a szob�j�t, �s ut�na pihenjen.

-          Ha nem tal�lkozn�nk, �n nyolckor elmegyek, �gyhogy minden j�t �nnek!

-          K�sz�n�m, mag�nak, pedig sok sikert k�v�nok, �s ha lesz kedve, l�togasson meg, de k�rem, m�g napnyugta el�tt induljon el, mert gyalog csak s�t�ted�sre �rne ide, �s nem �r�ln�k, ha elt�vedne.

-          Rendben, na meg ism�t k�sz�n�k mindent, �s j� �jszak�t!

-          J� �jt, signorina Valeria!- sz�lt a f�rfi, majd kezet cs�kolt a l�nynak, akire ism�t r�t�rt a bizseg�s, majd t�vozott.

a l�ny n�zte, ahogy elt�nik a f�lhom�lyos folyos�n, majd bement a szob�j�ba, lef�rd�tt, lefek�dt, �s kimer�lten elaludt. Reggel h�tkor kelt, fel�lt�z�tt, sz�lt egy csel�dnek, hogy elmegy.

-          V�rjon, Fr�ulein Mantegna! �ssze�t�k valamit a konyh�ban azt�n egyen!

-          Nem k�sz�n�m, majd a faluban eszek.

-          H�t akkor Isten �ldja! Az �r m�skor is �r�mmel l�tja.

-          Igen, � is mondta. Viszl�t!

A l�ny kilencre �rt le a faluba. Jelentkezett az el�lj�r�n�l, hogy megj�tt, �s �tveszi a tan�t� hely�t, mert tan�t�n� volt.

- Ma reggel j�tt?

- Nem, tegnap �jjel.

- �s hol �jszak�zott? A fogad�ban?

- Nem, a Wallenstein kast�lyban. Tal�lkoztam a kast�ly ur�val, � h�vott meg.

- �risten!- suttogta az el�lj�r�, els�padt �s keresztet vetett.- J�l van? Nem b�ntotta Herr Wallenstein?

- Mi�rt b�ntott volna? � egy nagyon kedves �riember, �s nagyon lovagias.

- Val�ban, de ez csak l�tszat. Nyomat�kosan k�rem, ne tal�lkozzon t�bb� Wallenstein herceggel! �g�rje meg!

- Az Isten szerelm�re! Kifejten� ezt b�vebben?

- Igen, Wallenstein herceg… Tudja mit, ink�bb mutatok mag�nak valamit, ami t�bbet mond minden sz�n�l! Tal�lkozzunk d�lut�n h�romkor, de el�tte itt a tan�t� lak�s�nak kulcsa, rendezkedjen be, azt�n j�jj�n �t hozz�nk eb�delni. A feles�gem nagyon j�l f�z. Reggelizett m�r?

- Nem.

- Akkor reggelizz�nk, mert m�g �n sem ettem.

- Rendben, k�sz�n�m a megh�v�st.

K�nyelmesen megreggeliztek, s Valeria berendezkedett a tan�t�lakban.

 

Oldal tetej�re