Fügefa vagyok

Fügefa vagyok havasok lankáin,

mint az Alpok,török felfelé,

ha rád nyújtom ujjhegyem;

nyugodni tér belém a gond,

nem veszekszem,mert orrod

alá biggyesztem – úgy legyen;

hideg fejjel kezdem a napot,

mosolyra fagyaszt hátszelem,

mert tudom,velem van a tél,

s oldalba döf téged a jeges,

de annál viccesebb ujjbegyem;

már csak füge vagyok,fámat

kivágta az éles eszű nép,

s daraboltan gurulok feléd,

drága föld,mint lavina a szélfútta

terepen - vár reám a kies völgy,

hol jókedvűen leheveredem.