Megható

Megható,

mily álomba süppedt alkonyom,

s lépteimet vigyázva

pislákol hű csillaga,

mint ködlik derűmön a fátyol,

s lesz életem bús mámora.

Megható,

mily pátosszal félem

tűnő percek ősi nászát,

mely felemészti vérbő vágyam,

mint járja be a pillanat

múlástól reszkető köpönyegem,

s bélel puha fészket nálam.

Megható,

mily hévvel tölti rajtam kedvét,

s lehel szelíd mosolyt arcomra

a zsenge fuvallat,

mint tér belém a jólét,

s kér magának időt,

veszendő uralmat.