Szegények és gazdagok

Árnyékodhoz ülnék,
szomorú fények mögé,
hol parázsló képeden
folyna reám bánatod,
s beléd forrna
bűntelen testem,
vigyáznám könnyeid,
aranyzöld szemeidből
áradó búnak felejteném,
lelkemből is kiráznám
álmatlan gyöngyeit,
de nem szólsz,
miért nem?!

Elaggott vágyak
füstölögnek falaim
csonkolatlan tükrén át,
s nyílvesszeik nyomán
fakadó emlékeim rohanó
szegélyük mentén
torkomba sírnak,
öltés nélkül,múltba
kövült szeretettel
fojtják belém leheletük
új ruháját,s homlokomra
önfeledten írnak.

Leszek én a skalpod,
falra meszelt álmod
- csendülnek némán,
fejemben hangtalan
szavaid - veszejtsd el
vigaszul vigasztalan
tegnapod,harc nélkül is
igazulnak,arcodra
hullnak igaztalan
napjaid!
Fénnyel játszanak,
élenjáró naplopók,
derűt koldulnak,
s kufárok lesznek,
vagy földönfutó
marslakók,szert
becsületre önmaguk
tesznek,mert
szegények és gazdagok
- éjszaka is nappalok.