Köd vagyok

 

Köd vagyok a szélben,
csend honol mindenütt,
csend leszek hát én is,
egyre csendesebb.


Köd vagyok már egészen,

láthatatlan köd,

pihegő zúzmara

fehér szemeidben;

 távol van

reményt keltő sugarad,

s mégis,

érzem közelséged,

bele is bújtam;

még tejruhám is

megpihent fagyos kezeidben.