Elborult der�

Egyszer�en elborultam,

az atom f�ny�n elny�l�

tekintetem ki�gett hom�r

k�p�re festette fogam

feh�rj�t – ki is mutattam,

ki biz �n,egyenest a hal�l

tork�nak...

Der�vel takart bogarak

szemeznek vele,h�tha

feledni v�lt kedve hull

z�ldj�re,s tisztul,mint

a puszt�ba ki�ltott sz�.

H�tha – mondom �n – de

nevetni kell,mert nevettet

a v�gtelen,s minden

m�s - a legmesszebbr�l sem

korl�tolt;hull�mhosszban

kacagnak,r�hejnyi

szem�tdombjuk abrak

ki�hezett gyomromnak,

s mindezt aj�nd�kul

kapom legjobb bar�tomt�l:

a hal�lt�l...

V�ges urn�m sz�l �t�tte

cs�d a szabad �g holt viz�n,

porzivatarban cs�gg al�

korpuszi csendje,s cs�kba

temetkez� hamuj�n

pihen b�szkes�ge -

l�tk�d�n m�lt �lete...

Zsenge fabul�m,

mi k�lti felett�bb hossz�

nyelv�n a man�r vil�got,

s ejti k�bor f�nybe l�ktet�

elm�m,delej sejt�sbe

k�ldi �tszellem�lts�gem;

bolond �r�k v�rnak,

s nyelik a koncot,mit

hasad� atomok – Szent K�in! -

keresztf�in sz�lt a k�nyszer -

nagy�r,ha szolg�lj�k,

mert maskar�t �lt a v�gzet;

ink�bb halok meg bolondul,

s leszek bolondja s�t�tbe

d�lt k�pzetemnek,mint

n�zem t�tlen�l,hogy tombol

az evol�ci� – devi�ns

kora az �r�kl�tnek...