Időn túl

 Versembe foglalt késői nap

ontja szavait,

ragokba dermednek,

s ölik időtlen sugarait.

  Meztelen létalvók

telnek így,

tapadnak ormukra

leheletnyi sablonok,

nevükön hangtalan cseng

az üres tábla,

nem hoznak,

nem is visznek

- ragadnak a határba.