Ébresztő

Mint vöröslő parázs,

Izzó fövenye a delphoi szemeknek,

hullott elébem csordultig

telt szekerén a varázs.

Kihalt szirtek hullámverésén

 égő lázban néztem,

mint szelik át éjködlő éltem

napfénybe hanyatló kerubok,

s hintik honvágytól fűtött

kedvemre az éteri tudást.

Arcomra kopott verejtékkel

vettem tudomásul,

ábrándlelkű álmokból vert

ezüstszálak írták ébredésem,

s képemre folyt derűvel

költötték belém

az éltető hatást.