| 
	  
	  
	  
	Trdre hullnak csontjaim,lelkem,mint egy falat morzsa,
 fekszik puhn,s figyeli szivrg knnyeit
 a kavicsok kzt dereng fnyben;
 hajnalig siratja magt,
 mr kirajzoldik res tndklse,
 de nem emeli fejt az gnek;
 elfoly brndjain tpreng,
 mint a pokol,forr magban,
 sajt tzn,hol lngot fognak a remnyek,
 aztn kihunynak egyszercsak
 - fejvesztve elgnek.
 |