Sz�ps�gem

Sz�ps�gem vagy,

fattya a sok sz�pnek,

 lelked h�s�n csurognak

f�lborzadt cseppjei

gyilkolni k�sz haragodnak,

d�h�dtek,�s f�lnek.

Torkig vagyok,

kedvem leig�zott �r�m,

nyughatatlan l�legzeted

g�zsba k�ti eg�sz testem,

s megfogan a k�r�r�m.

Nem k�rek bel�led!

Izmaim,l�sd,megfesz�lnek,

hangulatom,mint az ork�n,

�nmag�t is sz�tszak�tva

cs�kj�t k�ldi ten�ked.

H�t ,nem l�tod?!

�rny�kporral fedem

p�ffeszked� kebledet,

majd kipukkad sz�ps�gedt�l

visz�lyt hoz� kev�lys�ged.

V�res korb�ccsal verem;

h�borog f�keveszett�l,

torzul f�radt kezem.

Azt hiszed,

F�stbe f�l� irigys�ged

sz�rba sz�kken,

s annak hegy�n r�gyet fakaszt?

Szennyesed,mint �rz�kelem,

f�lrecs�szott l�tv�nyodon

lopja el a gazt.

N�zd az embert:

�t�szek hogy duhajkodnak,

sz�nvil�god �p�tm�ny�n

javaidb�l faragnak,

s te mersz�k cs�cs�n

bolondoknak versz tany�t!

Haragv� k�ts�ged t�z�n

cs�ggnek,s k�zben

szirmaidat hinted;

�gy j�tszottad el a m�t!

Egyet se f�lj!

Sz�ps�gem vagy,

rangja a sok sz�pnek,

kar�jba t�rdelt szavaimmal

etetlek ,s nincs ember,

ki  b�k�n hagy!