Ébrednék már!
Ahogy feléled mélyből 
a természet
- hűs hajnalok suttogására,
ajkadon pihegő szavaid sóhajára,
hogy feledjem
alkonyod súlyán lappangó búmat,
hogy szerethessem lépteidben 
zsenge tavaszodat,
s lángvörös fényén derengő vágyaidra 
hulljon két kezem;
ébrednék,csak egyszer még,
hadd érezzem,
hogy létezem!