Elvontka

Folyton más a nem-másban,mi nem

több az annyinál,ha nemlétként

dúskál az igenben - az elegendők

szeszélyén;folyton van a levésben,

mi nem több a semminél,kevesebb

sem lehet az igennél - a nem is

létre hív,eléget - érezni az életet;

létezni annyi,mint ennyiben

hagyni;minimumra készen

a maximum felé tartani – a nemlét

törvényét betartani;ez lehet csupán

célként abszolút;elégséges igen

nélkül nincs kiváló,mit emberre

mérhet,létezésbe törölhet a semmi;

ha tagadható az igen,a nem is az,

tagadható a minden,a semmi sem

az,aminek akarom – a tagadást is

tagadom,tehát folyton igenre hozom

a nemet,s nemre az igent,

egyénre szabom az igazt,

s vele együtt a hamisat is...

Mert szállok szirmán,a virágbolt

sírján,s nem állom,hogy nem álom,

csak vehetem magam olcsón

nemző foltján;szállok szirmain,

repkedők karmain,s szánom

illatuk felém-lépteit;

hamis aromát küld igaz

pillanataimra,s igaz élményt

nyújt hamis arcomnak – léttelen

hódolattal – az,mi nem mi,

hanem egy és igaz...