El�ttem az ut�dom

      El�ttem a m�g�ttem lehet�s�ge,

m�g�ttem az el�ttem�,

ha megval�sul el�ttem,

m�g�ttem lesz,s megsz�nik

mint el�ttem;

el�ttem lesz,mi m�g�ttem volt,

pedig csak felet p�rd�ltem.

Eg�szn�l a helyzet v�ltozatlan,

a helyem f�ln�l is ugyanott van,

s k�z�tt�k az oda-vissza

t�lfordulva,spir�lban is egyenest

hajt: el�ttemt�l m�g�ttemig

halad,s nem felejti,hogy mellette

az alatta �s f�l�tte is

mozdulatlan marad.

Persze,mind e mellett az �r�k

mellett,sosem ellett,nem is kellett,

ehelyett b�rli mindenkor

a mindenholt – a hat�rtalan helyet.

      Lehet,hogy nem is kell a m�shogyant,

ha kell�s n�lk�l megfogant,

kelleni;akarva sem akarhatom,

ha j� �gy,ahogy van az atom,

m�sk�pp - kell�s n�lk�l hagyhatom.

Relax�lt �llapotban sem kell

az elengedetten fesz�lt

figyelem,mag�t�l �rtet�d�

e fegyelem.

      Ki nem tartja be,majd betart neki,

s elker�li a kegyelem.

Viszont – nem l�tom be,mi�rt

ne akarhatn�k m�st,ha benne is

ott lapul,mi �ldott – �gy szeretem;

�letem,ha m�r m�sutt nem megy,

fordulok egy eg�szet,s mennybe

szentelem...