Azt álmodom...

hogy mielőtt eltűnne minden,

a tűnés pillanatában születnék újra;

e világomból lett másvilágon

túlra – testesülnék tökéletes módra.

Álmodom a létezést,magam vagyok,

magam ura,ha kellek,leszek idő

s tévedés,ha nem ,hát akarhatnék

mást,mint magamat;s honnét

e születés?

Álomból képzett álom volnék

akkor is,ha valóságra álmodnám

létemet;valóságról szó sem lehet,

mert létem csupa képlet,

láthatatlan véglet;

s nem is álmodom,csak mozgat

a meg-nem-születendő,álomtalan

végzet.

Azt képzelem,álmodom,

s valóságom képtelen;

azt álmodom,valótlan létem

képzete álomhozó nemlétem

örök kárhozata az Egyben,

mert pusztulni képtelen

sorstalanságom Egytől,ha távoli

kép lett,pusztán álom;

nem-egyként hamis képe

önmagáról,torzszülött vagy

rémálom;

az Egytől nem elvontan,íme,

vágytalan;nincs akarat,

sem szükség – álomtól elvont

a valóság ,hol megszűnik

minden,mi sors vagy sorstalan...